1998. július 28-án szívinfarktust kaptam - meghaltam,és a pokolba vezető úton találtam magam. Az Úr Jézus megkönyörült rajtam, és megengedte, hogy visszajöjjek. Mielőtt ez megtörtént volna velem, Isten engem már megváltott, az Úr Jézust elfogadtam Uramnak és Megváltómnak, bemerítkeztem, megkeresztelkedtem Szent Szellemmel, ismertem az Úr hangját, Ő pedig beszélt hozzám.
De aznap reggel, amikor felébredtem, rettenetes fájdalmat éreztem a mellkasomban, és meghaltam. Lefelé tartottam egy mély, fekete lyukba, és ekkor már tudtam, hogy a pokol felé vezető utamon vagyok. Könyörögtem az Úr Jézushoz, hogy hadd jöhessek vissza. Jézus megengedte, hogy visszatérjek, miután így kérleltem őt: "Uram, engedd, hogy visszamenjek, és ezt elmondjam a világnak, engedd, hogy elmondjam az embereknek, hogy ez az egész valóságos."
Sokan kérdezték tőlem, hogyan történhetett meg velem, hogy megváltott keresztény létemre mégis a pokol felé tartottam. Drága barátaim, ez amiatt volt így, hogy Istent a magam módján szolgáltam. Átlag feletti keresztény voltam. Komoly hívő voltam. Olyan ember, aki ismerte az Úr Jézus hangját, mégis a magam módján szolgáltam Őt. Gyümölcstelen voltam. Az egyetlen módja annak, hogy gyümölcsöt teremjünk, az az, ha tanítványként szolgáljuk Jézust. Az Ő útja szerint - nem az én utam szerint, hanem az Ő útja szerint.
Ismerni az Úr hangját, az egy dolog, de követni Őt, várni Rá, szolgálni Őt mint Mestert, az már egy más dolog. És ez az, amit Ő megkövetel tőlünk. Nem szolgálhatjuk Jézust a magunk módján. Őt az ilyesmi nem érdekli. Nem teremhetünk gyümölcsöt, ha a saját utunk szerint szolgáljuk Őt.
Próbáltam összeegyeztetni azt, hogy egyszerre legyek keresztény és egyben üzletember, és mindemellett egy "normális" életet éljek, ahogyan minden más keresztény, és az volt a benyomásom, hogy nagyon jól csinálom. Azonban Isten mércéje szerint ez kevésnek bizonyult, nem voltam elég jó, így utam a pokol felé vezetett.
Egész életemben még soha nem rémültem meg annyira, mint akkor, és attól a naptól kezdve már soha többé nem vettem Jézus szavait könnyedén, mert félem Őt, és mert tudom, hogy Neki van egy mércéje, barátaim, és ez az Ő útja.
Keresnünk kell Őt, figyelnünk kell az Ő hangjára. Amit én gondolok, az nem érdekes. Az én véleményem nem számít. Az egyetlen, aki számít, az Jézus. Hogy Ő milyennek lát engem, meg van-e elégedve velem? Engedelmes vagyok-e Neki? Megteszek-e mindent, amit kér tőlem? Tanítvány vagyok-e? Igazán kedvét leli-e bennem?
Drága barátaim, csak akkor tudunk gyümölcsöt teremni, és Jézusnak tetszeni, ha úgy szolgáljuk Őt mint Urunkat, Mesterünket, ha várunk Rá, és ha megtesszük mindazt, amit mond nekünk.
Én megismertem Jézust. Szeretem, félem és tisztelem Őt. Egyszer újra meg fogok halni. Itthagyom majd ezt a testet, de akkor már kész akarok lenni. Fölfelé szeretnék menni, nem pedig lefelé, és ezért követem Jézust. Az Ő Királyságáért dolgozom. Isten mércéje nem a mi mércénk, drága barátaim.
Jézus teljes, teljes odaszánást akar. Téged is hív.
Bizonyosodj meg affelől, hogy amikor a te időd is eljön, nem affelé a mély fekete lyuk felé vezet-e majd az utad.
Az Úr Jézus áldjon meg téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése