2013. június 16., vasárnap

Hogyan hívott el az Úr - egy volt baptista lelkipásztor bizonyságtétele



Ezt a felvételt válaszképpen készítettem azoknak, akik megkértek, mondjam el a személyes bizonyságtételemet arról, hogy Jézus hogyan hívott el arra, hogy most teljes időben Őt keressem. Úgyhogy ez a videó most egész egyszerűen erről fog szólni.

Amikor még egészen fiatal voltam, teljes életemet a gyülekezeti dolgok itatták át, a szüleim révén a gyülekezetben nőttem fel. Sosem egy bizonyos felekezethez kötődtem - vándoroltunk gyülekezetről gyülekezetre -, mégis az egyház töltötte ki az életemet. A szüleim dicsőítő zenét játszottak, az egész életemet gyülekezetben és gyülekezeti programokon töltöttem.

Amikor elvégeztem a középiskolát, a családomból egy páran bátorítottak, hogy legyek lelkipásztor. Én pedig úgy döntöttem, hogy fiatalok között akarok szolgálni. Úgyhogy imádkoztam, és azt mondtam:

"Uram, én Neked akarok szolgálni."

Így lettem egy baptista gyülekezet lelkipásztora, és több, mint 7 évig szolgáltam ott. Ezalatt az idő alatt elvégeztem egy 4 éves egyetemi képzést, majd bibliatudományból és - irodalomból diplomáztam, később pedig keresztény szolgálatokból másoddiplomáztam. És mindezalatt az idő alatt istentiszteleteken prédikáltam, gyülekezetben szolgáltam fiatalok és családok felé okleveles lelkészként. Azt hittem, mindent tudok, amit tudnom kell.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt lehetett, talán inkább két éve, hogy feltettem magamnak a kérdést:

"De mi van akkor, ha egy hamis vallást követek?"

Aztán először arra gondoltam:

"Butaság lenne ezt gondolni, hiszen tudom, hogy a Biblia igaz, és Jézus is, akit követek, valós személy."

De aztán arra gondoltam:

"Vajon nem minden pásztor, vagy nem minden vallási tanító hiszi azt, hogy az övé az igaz vallás?"

És tovább gondolkoztam:

"Senki sem tanít olyasmit, amiről úgy gondolja, hogy az hazugság, mert azt hiszi, hogy amiben hisz, AZ az igazság."

Úgyhogy bár én azt gondolom, hogy az az igazság, amiben én hiszek, egy buddhista szerzetes ugyanígy azt hiszi, hogy nála van az igazság, és hasonlóan ezt gondolja egy mormon, egy Jehova tanúja vagy egy ateista is. Hát akkor honnan tudhatjuk, hogy mi az igazság? És tudod, amikor valaki egy bizonyos felekezeti háttérben nő fel, azt hiszi, hogy kifejezetten annak a felekezetnek van igaza. És tudod, az összes különböző felekezet mind ugyanazt a Bibliát olvassa. Így arra gondoltam:

"Honnan tudhatnám, hogy ismerem az igazságot?"

Elszántan kutatni kezdtem, és eljutottam egy pontra, amikor imádkoztam ezzel kapcsolatban, és emlékszem, hogy megkérdeztem Jézust:

"Miben rejlik az imádság ereje? Nagyon szeretném tudni, mert úgy érzem, hogy az imáim hasztalanok."

Tudod, imádkoztam, de nem hallottam semmi választ. Szóval egy napon ezt le is írtam:

"Jézus, mondd meg, mitől hatékony egy imádság!"

Fogtam a papírt, és kiragasztottam a falra, és majdnem egész nap imádkoztam, és kértem Őt, hogy adjon ezzel kapcsolatban kijelentést. Kértem Jézust, hogy jelentse ki nekem az Ő igazságát, és hogy mutassa meg nekem, ha esetleg megtévesztésben élek. És nem sokkal ezután az Úr elkezdett rávezetni az igazságra. És ez még jóval azelőtt történt, hogy képes voltam azt teljes egészében elfogadni. Sokszor előfordult, hogy az Úr adott egy álmot, és mutatott nekem valamit, én pedig az egészet "lenulláztam", és azt mondtam:

"Az lehetetlen, Uram, az nem lehet."

Aztán volt, amikor az Úr szólt hozzám, és azt mondta:

"Az emberek a gyülekezetekben nem engem dicsőítenek."

És harcoltam ezzel a kijelentéssel, körülbelül egy évig ezen morfondíroztam, és nem tudtam vele mit kezdeni. Csak csináltam tovább a munkámat, és egyre jobban elítéltem önmagamat. De tovább imádkoztam, míg egy kritikus ponthoz értem, és ekkor a közösség, a keresztény barátaim és mentoraim körülvettek engem a biztatásukkal. És akkor elkezdtem azért is imádkozni, hogy:

"Uram, ha a segítőim és az összes ember, aki körülöttem van, tévednek, akkor azt mutasd meg!"

És el kell mondanom, hogy minden egyes emberrel kapcsolatban, akiket a mentoraimnak tartottam, mindegyikőjükkel kapcsolatban az Úr Jézus adott egy álmot, MINDEGYIKÜKRŐL! És az egyik ilyen álom – és tudom, hogy ez nem csak álom volt, mert később a saját szemeim előtt megtörtént – egy prófécia volt velük kapcsolatban. És láttam, ahogy megtörténik, és tudtam, hogy ezen keresztül a Szent Szellem szólt hozzám. És azt mondtam:

"Jézus, követni akarlak téged, mert a saját elgondolásom és a barátaim félrevezettek."

Az egyik éjjel az Úr szólt hozzám - nem tudom, hogy álom volt-e, vagy egy látás, de éjszaka történt. Nem tudom biztosan, hogy ébren voltam-e vagy aludtam, de hallottam a fülemmel, vagy a szellememmel azt a szót, hogy ”ÜRÖM”. Nem tudtam, mit jelenthet ez. Felkeltem, és a számítógéphez mentem, és a Google-on rákerestem erre a szóra. Aztán kikerestem a Bibliámban is, és rátaláltam arra az ószövetségi részre, ahol a zsidók hamis isteneket és bálványokat kezdtek becsempészni az Isten imádatukba. És az Úr Jézus azt mondta ezzel kapcsolatban:

"Hamis bálványok és istenek vannak az egyházban."

De nem abban a gyülekezetben, ahová én tartoztam, nem kizárólagosan abban a felekezetben, hanem amikor azt mondom, "az egyházban", akkor az azt jelenti, hogy minden gyülekezetben, minden emberek által alkotott felekezetben. És azt mondta még:

"Nem engem dicsőítenek. Bálványimádók lettek."

És megmutatta nekem azokat a bálványokat, amik az én életemben voltak. Mert azt kérdeztem:

"Jézus, milyen bálványok vannak az én életemben?"

És megmutatta az én bálványaimat. És olyan gyorsan megváltam ezektől a bálványoktól, amilyen gyorsan csak tudtam. Elég sokat tévéztem, videóztam. Megszabadultam az összes filmemtől, kihajítottam a tévét – most már egyáltalán nem nézek tévét, filmeket, és semmi ilyesmit. Egy együttesben is benne voltam, egy rockbandában, és gyakran jártam kőkemény, heavy metal koncertekre, meg punk-rock koncertekre, és hasonlókra. Az Úr szólt hozzám ezzel kapcsolatban, és azt mondta:

"Ez egy bálvány, hagyd ezt abba!"

Úgyhogy fogtam az összes cd-met és az ipodomat, és kidobtam őket. Tudod, többezet dollár értékű cuccot hajítottam ki, és örömmel tettem, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy túl sok mindent kellett volna feladnom, mert az az üzenet, amit az Úrtól kaptam, teljesen valóságos volt, úgyhogy egyáltalán nem érdekelt a többi. Azt mondtam:

"Jézus, én minderről lemondok érted, mert beszéltél hozzám, és valóságos lettél a számomra, és követni akarlak Téged."

Megszabadultam az összes bálványomtól, és ezután a Szent Szellem elkezdte valóságosan átalakítani az elmémet és minden ismeretemet. Az egész diplomámat, amit bibliatudományból és irodalomból szereztem, az egészet ledöntötte, mindenhol megmetszett, és aztán elkezdett engem teljesen újjáépíteni. Mindarról, amiről a mentoraim azelőtt tanítottak engem a gyülekezetben, a Szentszellem elkezdett újratanítani. Elkezdett engem betölteni.

Egyszer amikor este lefeküdtem aludni, a Szent Szellem, aki bennem van, beszélt hozzám egész éjjel, és amikor felkeltem, szavakat adott a szellemembe. Folyamatosan formált, és még ma is a Szent Szellemet keresem, és Ő az Ő hasonlatosságára alakít. És azt mondtam: "Jézust akarom keresni, akármi történjen is." Aztán elérkeztem egy ponthoz, amikor bementem a pásztorom, a főnököm irodájába, és azt mondtam:

"Jézus elhívott engem, és azt mondta nekem, hogy az egyház nem dicsőíti Őt, és én nem tudok már itt szolgálni, nem lehetek többé itt pásztor."

És azt kérdezte:

"Nos, tehát akkor egy másik gyülekezethez mész?"

Azt válaszoltam:

"Nem, engem a Szent Szellem hívott el."

És igen, Ő kihívott engem. Beadtam a felmondásomat annak a gyülekezetnek, ahol szolgáltam, és pontosan azt tettem, amit a Szent Szellem mondott nekem: hogy ingyen prédikáljam az ő üzenetét. És hogy figyelmeztessem a családomat, a barátaimat az ítéletre, amely hamarosan eljön az egyházra és erre a világra, mindazokra, akik nem rendelték magukat alá Jézusnak.

Úgyhogy feladtam a munkámat minden egyéb foglalkozás nélkül. Mindent feladtam, mert Jézus valóságos lett számomra, és pontosan megmutatta, hogy mit tegyek. Hitből abbahagytam a munkámat, úgy, hogy nem tudtam még, hogy mihez kezdek majd, az emberek pedig kegyetlennek tartottak. Azt gondolták, hogy nagy butaságot teszek, én viszont azt mondtam:

"Jézus, ha Te gondot akarsz rólam viselni, akkor szükségem van Rád, hogy gondot viselj rólam, és én nem akarok többé emberektől függeni."

És attól a naptól kezdve Jézus gondot visel rám. Ő ad nekem munkát. Ha pedig nem lenne elég pénzem, akkor Ő gondoskodik majd róla, hogy valahonnan legyen bevételem. Számomra egyáltalán nem ez a fontos, de Ő valamilyen módon napról napra gondoskodik rólam, és én továbbra is Őt szolgálom, mert Ő a gondviselőm. Ő az, aki gondot visel rólam.

Ő az, aki adja nekem azokat az üzeneteket, amiket ide feltöltök. Ezek az üzenetek nem tőlem származnak, nem én találom ki őket. A Szent Szellem az, aki elkezdte bennem végezni a munkát, és én Őt követem, függetlenül attól, hogy az emberek mit gondolnak, vagy mit tesznek velem. Jézuson tartom a szememet, és Őt követem.

Remélem, hogy ez a bizonyságtétel bátorít majd téged, és hogy Jézus téged is átformál majd a Szent Szellem erejével.

Jézus kegyelme legyen veled!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése