Lehet bűn nélkül élni?

Amikor átadjuk az életünket Jézusnak, és megtérünk a bűneinkből, akkor Ő megtisztít bennünket. Egy új szívet helyez belénk, amibe Ő beleírja az Ő törvényét. Aki Isten gyermekévé válik, annak ott kell, hogy legyen a szívében az, hogy ISTEN SZENT. És nagyon jól tudjuk, hogy NEKÜNK IS SZENTEKNEK KELL LENNÜNK! Ezért, amikor egy hívő vétkezik, akkor elkezdi emiatt rosszul érezni magát. Mert tudja, hogy a bűnei elválasztják őt Istentől.

Amikor megtértem, az egy nagyon radikális változás volt az életemben, Isten megtisztított, és egy teljesen új szívet adott. Átéltem azt, hogy akiket Jézus megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Átéltem ezt a szabadságot, és csodálatos volt, és azt gondoltam akkor, hogy többet nem fogok vétkezni! Aztán nem sokkal később elbuktam. És kétségbe voltam esve, hogy ez most mi volt. Mégsem szabadított meg az Úr? Mégsem valóságos az, amit eddig átéltem?

Abba a gyülekezetbe, ahová a megtérésem után kerültem, azt tanították erről, hogy ha elesünk, akkor meg kell vallanunk a bűneinket Istennek, Ő megbocsátja azokat, és megtisztít minket minden hamisságtól. Aztán, ha újra elbukunk, akkor megint bocsánatot kérünk Istentől, és Ő megtisztít minket. Meg azt tanították, hogy a megszentelődés az az életünk végéig tartó folyamat. És még sok más hasonló dolgot tanítottak nekem. És én mindezt elhittem. És állandó harcaim voltak a bűneimmel. Nem tudtam velük mit kezdeni.

És ahogy olvastam a Bibliát, sorra találtam benne olyan részeket, amik nagyon zavartak és frusztráltak. Mert teljesen másról szóltak, mint amilyen az életem volt. Például Jézus azt mondta, hogy:

“Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”.

Nem azt mondta, hogy a nem keresztények szolgái a bűnnek, a hívők meg nem, hanem azt, hogy akik bűnt cselekszenek, azok mindannyian a bűn szolgái. Körülbelül 16 éven keresztül éltem így hívőként. Abban az állapotban éltem, amiről Pál a Róm 7-ben beszélt, hogy “az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom”. És küszködtem ezzel. Már az a kérdés is felmerült bennem, hogy egyáltalán újjá vagyok-e születve. Mert János apostol azt írta, hogy:

“aki Istentől született, az nem vétkezik, hanem aki Istentől született, az megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”

És hallottam magyarázatokat erről, hogy ezt nem úgy kell érteni, mint ahogyan az oda van írva. De ezeket nem tudtam elfogadni. A bennsőm tiltakozott ez ellen, mert tudtam, hogy ezt bizony úgy kell érteni, ahogyan az oda van írva! Mert Isten az Ő törvényét beírta a szívembe, és Ő azt mondta, hogy:

“SZENTEK LEGYETEK, MERT ÉN SZENT VAGYOK!”

Azt tanították nekem, hogy Isten Jézuson keresztül lát minket, és ezért szentnek és tisztának lát minket, lényegében függetlenül attól, hogy azok vagyunk-e. De ez nem az, amiről Jézus beszélt, hogy akiket Ő megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Ez nem VALÓSÁGOS szabadság, hanem önámítás. Mert ha bűn van az életemben, vagy ha újra és újra elbukok, az nem valódi szabadság. És mindent ki lehet magyarázni a Bibliából. Találhatunk benne bukdácsoló hívőket, akik nem ismerték meg az igazságot. Sokan felhozzák példaként a korinthusi gyülekezetet, hogy milyen problémák és bűnök voltak ott. De érdekes módon, nem túl gyakran idézett rész, amit Pál a levele végén mond nekik:

“Serkenjetek fel igazán és NE VÉTKEZZETEK; mert NÉMELYEK NEM ISMERIK ISTENT; megszégyenítéstekre mondom”.

Nem ők a minta, nem a körülötünk élő hívők a minta, hanem Jézus a minta, Ő a Mesterünk, és Őt kell követnünk. És Ő azt mondta, hogy a tanítvány olyan lesz, mint a Mestere. Vajon miért mondta ezt Jézus? Hogy tudjunk róla? Hogy legyen egy ELMÉLETI ISMERETÜNK erről?

Isten azt mondta, hogy SZENTEK LEGYETEK, MERT ÉN SZENT VAGYOK! Vajon miért mondta ezt? Hogy legyen egy ELMÉLETI ISMERETÜNK erről? Hogy ott legyen a fejünkben? Hogy tanuljuk meg kívülről?

Amíg csak a fejünkben vannak meg a dolgok, addig az ember elkezd okoskodni. És akkor jön az üres teológia. És nagyon bölcsen megmagyarázzuk, hogy miért nem úgy kell érteni a dolgokat, ahogyan azt Isten mondta. ÉS EZZEL MEGFOSZTJUK ISTEN IGÉJÉT AZ EREJÉTŐL! Megfosztjuk attól, hogy az életünk, a lényünk részévé váljon az Ő beszéde. Mert Isten komolyan mondta azt, hogy Ő SZENT, és azt is komolyan mondta, hogy mi is SZENTEK LEGYÜNK!

“És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és VALÓSÁGOS SZENTSÉGBEN.”

Ne csapd be önmagadat azzal, hogy szent lehetsz úgyis, hogy nem vagy szent. Meg, hogy Isten Jézuson keresztül szentnek és tisztának lát téged úgy is, hogy nem vagy valósággal az. Mert az nem valóságos szentség, hanem önámítás, és hazugság.

Lehet szentül élni, lehet tisztán élni, lehet bűn nélkül élni! És arról teszek bizonyságot, amit látok és hallok, és amit megtapasztaltam. Közvetlenül a megtérésem után egy rövid ideig átéltem ezt. Aztán valahogyan ez elmúlt. De ha lehet 5 percet bűn nélkül élni, akkor lehet 10-et is, és akkor lehet 1 órát is, 2 órát is. Lehet 1 napot is. Lehet 2 napot is. Lehet egy hetet is, stb...

Nem olyan régen megtisztított az Úr, megszentelt, és átéltem ezt a szabadságot. Most már nem csupán elmélet a számomra, most már nem csak a fejemben van, hanem valóság, az amiről Péter beszélt:

“Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek TELJES ÉLETETEKBEN. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Kérd az Urat, hogy tisztítson meg, és szenteljen meg! Keresd Őt, és át fogod élni ezt a szabadságot! Isten edényei vagyunk, és mielőtt Ő elkezdi használni az edényeit, meg akarja tisztítani azokat. Pál azt írta, hogy azután válunk Isten szolgáivá, miután felszabadultunk a bűn alól! És ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk ezután vétkezni, hanem azt, hogy TUDUNK NEM VÉTKEZNI! Mert hatalmunk van erre. Jézus hatalmat adott nekünk erre!

És azt tudom most mondani, miután megszentelt az Úr, hogy nem azzal kell már harcolnom, hogy hogyan térjek meg a bűneimből, hogy hogyan hagyjam abba azokat, hanem azzal, hogy hogyan tudok hitben járni, és hogy hogyan tudom Isten akaratát cselekedni. Még nagyon az elején járok, de ez olyan, mintha most kezdődött volna el az igazi keresztény életem. Kívánom, hogy ezt te is átéld, és megtapasztald a VALÓSÁGOS SZABADSÁGOT! Mert Isten SZENT, és Ő azt mondta, hogy NEKED IS SZENTNEK KELL LENNED! Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat! És ezek nem üres szavak csupán. Isten azt akarja, hogy ezeket vedd komolyan! Fogadd be, és meg fogod látni, hogy ez elkezd benned növekedni, és hogy a lényed részévé válik, és új emberré leszel!

Isten áldjon!

Ha azt mondjuk nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg?

János apostol azt írta, hogy:

“Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk...Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.” 1 Ján 1:8,10

De igaz, amit ő leírt? Nem, így, ahogyan idéztem, nem igaz. És ezt mindjárt megmagyarázom. A legtöbb tanító a tapasztalataiből tanít, és ahhoz igazítja a teológiáját. Nagyon sokan idézik Jánosnak ezt a két versét, és ezzel bizonygatják, hogy nekünk hívőknek bűnben kell élnünk, és nem mondhatjuk soha azt, hogy nincs bennünk bűn, mert akkor becsapjuk magunkat. De azért tanítják ezt, mert ezt tapasztalták. Idáig jutottak el, hogy megértették, hogy Isten megbocsátja a bűneinket. Ha bűnbánattal Hozzá fordulunk és megtérünk belőlük akkor megtisztít ezekből. És ha újra bűnt követünk el, akkor újra mehetünk Istenhez, és Ő megbocsát újra és újra. De nem ez a normális keresztény élet.

Ha János leveléből nem csak ezt a 2 verset olvassuk el, akkor láthatjuk, hogy az egész levele pont az ellenkezőjéről beszél, mint ez a 2 kiragadott vers. János nem azt tanította, hogy a hívőkben bűn kell, hogy legyen. Ő teljesen másról beszélt. De olvassuk el ne csak a 8. és 10. verseket, hanem kezdjük az 5. verstől. És olvassuk el először csupán a páros sorszámú verseket, kihagyva a páratlanokat!!!

6. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.

Mindegyik úgy kezdődik, hogy “Ha azt mondjuk...”. Mit mondanak? Azt, hogy közösségben vannak Jézussal, nincs bűn az életükben, és nem vétkeztek. De mi a valóság? Az, hogy azt mondják, hogy világosságban járnak, de közben a sötétségben járnak, bűnökben, és közben azt mondják, hogy nem bűnösök. És ezzel hazuggá teszik az Urat. És ez a helyzet akkor, amikor bűnben élő hívőkről azt mondjuk, hogy ők szentek és tiszták Isten előtt.

Ilyen “hívőkről” beszélt János a 8. és 10. versben! De Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség! Ez az az üzenet, amit János és a többi apostol hirdetett! És ha elolvassuk a páratlan sorszámú verseket, akkor ott János leírja a megoldást is:

5. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
7. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

És ha nem állunk meg az első fejezet végén (amikor János leírta a levelét, még nem volt fejezetekre és versekre bontva a levele), akkor még világosabbá válik az üzenete. Mert ezzel folytatja:

“Én fiacskáim, EZEKET AZÉRT ÍROM NEKTEK, HOGY NE VÉTKEZZETEK.”

Ezután pedig arról tanít, hogy miből tudhatjuk meg azt, hogy valóban megismertük Őt, hogy a világosságban járunk, és hogy Őbenne vagyunk:

“És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. ÉS ARRÓL TUDJUK MEG, HOGY MEGISMERTÜK ŐT, HA AZ Ő PARANCSOLATAIT MEGTARTJUK. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, HAZUG AZ, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, ANNAK ÚGY KELL JÁRNIA, AMINT Ő JÁRT.”

Úgyhogy ne mondd azt, hogy becsapjuk magunkat, ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk! Mert János nem ezt tanította. Akkor csapjuk be magunkat, ha azt mondjuk, hogy Isten szentnek és igaznak tart minket úgy, hogy közben a bűneinkben élünk, és a sötétségben járunk.

“És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.”

És ez pontosan azt jelenti, ami oda van írva. János komolyan gondolta, amikor ezeket a szavakat leírta. Mert ő arról tett bizonyságot, amit látott, hallott és megtapasztalt. És ezeket azért írta le, hogy mi is a világosságban tudjunk járni. Mert az Isten világosság, és nincsen Őbenne SEMMI SÖTÉTSÉG! Nem járhatunk hívőként a sötétségben.

Isten áldjon!

Nincs szükség a Bibliára?

Többen félreértettek néhány üzenetet, amit itt a blogon megosztottam, és azt a következtetést vonták le, hogy azt tanítom, hogy dobjuk ki a Bibliát, mert nincs rá szükségünk. De nem emlékszem rá, hogy ilyet írtam volna. A Biblia egy értékes könyv, és egy áldás Istentől, hogy a kezünkbe vehetjük, és elolvashatjuk belőle azokat a bizonyságtételeket, amik arról szólnak, hogy Isten embereinek milyen kapcsolatuk volt Istennel, hogyan kommunikált velük, mi mindent tett Isten a történelem folyamán, hogyan szólt az Ő népéhez, mi mindent mondott nekik, stb.

Én egy olyan gyülekezeti háttérből származom, ahol azt tanították, hogy a Biblia Isten kommunikációs csatornája, és hogy ezen keresztül szól ma Isten az emberekhez. És igen, Isten tud szólni ezen a könyvön keresztül. Hozzám is nagyon sokszor szólt. Mert arra tanítottak, hogy a Bibliát kell kinyitnom ahhoz, hogy meghalljam Isten hangját. És a Mindenható szeretne beszélni az Ő népéhez. Az Ő szíve vágya, hogy közel legyünk Hozzá, és hogy halljuk Őt. De ha lekorlátozzuk Őt arra, hogy Ő egy könyvön keresztül beszél, az nem helyes. Mert ha kinyitjuk a Bibliánkat, ott nem ezt olvassuk.

Például Mózes nem egy könyvet olvasott, amikor Isten szólt hozzá, hanem személyesen hallotta Isten szavát. Ésaiás, Jeremiás és Isten többi prófétája sem egy könyvből szedte az üzeneteit. Mindannyiuknak személyes kapcsolatuk volt az Élő Istennel, és annak, amit az Ő SZÁJÁBÓL hallottak, egy részét leírták. Mert Jézus azt mondta, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami ISTEN SZÁJÁBÓL származik. Ezt kell megértenünk, és a Mindenható is ezt szeretné, hogy az Ő SZÁJÁBÓL halljuk amit Ő mond nekünk.

A Bibliában nincs minden leírva. Azt, hogy konkrétan hogyan éljük a mindennapi életünket, nem fogjuk megtalálni a Bibliában. Azt, hogy mit kell tennünk a mai napon, hogy mi az, amit Isten elkészített a számunkra, nem fogjuk megtalálni a Bibliában. Alapelveket lehet, hogy találunk, de konkrétumokat nem. Azt, hogy a Szent Szellem hogyan fog vezetni ma, nincs leírva.

Vannak, akik úgy használják a Bibliájukat, mint a horoszkópot. Kinyitják valahol, és olvasnak belőle, és ha találnak benne valamit, ami az adott élethelyzetükre vonatkozik, és a “szívükhöz szól”, akkor azt gondolják, hogy az Isten szava hozzájuk. De ez egy veszélyes játék: ha ilyet csinálsz, akkor ezt hagyd abba! Ne használd a Bibliát úgy, mintha horoszkóp lenne! Mert a Bibliádban nem fogsz látni sehol olyat, hogy Isten emberei ezt tették volna. Nagyon könnyen becsaphatod ezzel magadat.

A Biblia egy áldás, egy nagyszerű könyv, tele bizonyságtételekkel. De meg kell értened, hogy nem függhet az életed egy könyvtől. Mert mi van, ha elveszik tőled? Akkor mi lesz? Megszűnik az Istennel való kapcsolatod? Nem függhet az életed más hívőktől sem. Mert mi van, ha egyedül leszel? Mi van, ha mondjuk börtönbe zárnak? Akkor megszűnik az Istennel való kapcsolatod?

És lehet, hogy még “hozzá vagy nőve a Bibliádhoz”, és nem tudod elképzelni, hogy Isten tud máshogyan is hozzád szólni. Nem baj, akkor olvasd tovább a Bibliádat! De értsd meg azt, amit ott olvastál, és nyisd ki a szemedet! És amikor például ezt olvasod:

“És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked...”

tedd fel a kérdést, hogy milyen Bibliát olvasott Ábrám, és melyik Biblia verset, amikor ezt hallotta az Úrtól?

Isten áldjon!