Ha azt mondjuk nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg?

János apostol azt írta, hogy:

“Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk...Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.” 1 Ján 1:8,10

De igaz, amit ő leírt? Nem, így, ahogyan idéztem, nem igaz. És ezt mindjárt megmagyarázom. A legtöbb tanító a tapasztalataiből tanít, és ahhoz igazítja a teológiáját. Nagyon sokan idézik Jánosnak ezt a két versét, és ezzel bizonygatják, hogy nekünk hívőknek bűnben kell élnünk, és nem mondhatjuk soha azt, hogy nincs bennünk bűn, mert akkor becsapjuk magunkat. De azért tanítják ezt, mert ezt tapasztalták. Idáig jutottak el, hogy megértették, hogy Isten megbocsátja a bűneinket. Ha bűnbánattal Hozzá fordulunk és megtérünk belőlük akkor megtisztít ezekből. És ha újra bűnt követünk el, akkor újra mehetünk Istenhez, és Ő megbocsát újra és újra. De nem ez a normális keresztény élet.

Ha János leveléből nem csak ezt a 2 verset olvassuk el, akkor láthatjuk, hogy az egész levele pont az ellenkezőjéről beszél, mint ez a 2 kiragadott vers. János nem azt tanította, hogy a hívőkben bűn kell, hogy legyen. Ő teljesen másról beszélt. De olvassuk el ne csak a 8. és 10. verseket, hanem kezdjük az 5. verstől. És olvassuk el először csupán a páros sorszámú verseket, kihagyva a páratlanokat!!!

6. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.

Mindegyik úgy kezdődik, hogy “Ha azt mondjuk...”. Mit mondanak? Azt, hogy közösségben vannak Jézussal, nincs bűn az életükben, és nem vétkeztek. De mi a valóság? Az, hogy azt mondják, hogy világosságban járnak, de közben a sötétségben járnak, bűnökben, és közben azt mondják, hogy nem bűnösök. És ezzel hazuggá teszik az Urat. És ez a helyzet akkor, amikor bűnben élő hívőkről azt mondjuk, hogy ők szentek és tiszták Isten előtt.

Ilyen “hívőkről” beszélt János a 8. és 10. versben! De Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség! Ez az az üzenet, amit János és a többi apostol hirdetett! És ha elolvassuk a páratlan sorszámú verseket, akkor ott János leírja a megoldást is:

5. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
7. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

És ha nem állunk meg az első fejezet végén (amikor János leírta a levelét, még nem volt fejezetekre és versekre bontva a levele), akkor még világosabbá válik az üzenete. Mert ezzel folytatja:

“Én fiacskáim, EZEKET AZÉRT ÍROM NEKTEK, HOGY NE VÉTKEZZETEK.”

Ezután pedig arról tanít, hogy miből tudhatjuk meg azt, hogy valóban megismertük Őt, hogy a világosságban járunk, és hogy Őbenne vagyunk:

“És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. ÉS ARRÓL TUDJUK MEG, HOGY MEGISMERTÜK ŐT, HA AZ Ő PARANCSOLATAIT MEGTARTJUK. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, HAZUG AZ, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, ANNAK ÚGY KELL JÁRNIA, AMINT Ő JÁRT.”

Úgyhogy ne mondd azt, hogy becsapjuk magunkat, ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk! Mert János nem ezt tanította. Akkor csapjuk be magunkat, ha azt mondjuk, hogy Isten szentnek és igaznak tart minket úgy, hogy közben a bűneinkben élünk, és a sötétségben járunk.

“És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.”

És ez pontosan azt jelenti, ami oda van írva. János komolyan gondolta, amikor ezeket a szavakat leírta. Mert ő arról tett bizonyságot, amit látott, hallott és megtapasztalt. És ezeket azért írta le, hogy mi is a világosságban tudjunk járni. Mert az Isten világosság, és nincsen Őbenne SEMMI SÖTÉTSÉG! Nem járhatunk hívőként a sötétségben.

Isten áldjon!