Miért fontos a megtérésünk után AZONNAL bemerítkezni?

A nagyszüleim vallásos katolikusok voltak, de a szüleim már nem neveltek ennek megfelelően, azt leszámítva, hogy 2 hónapos koromban megkereszteltek. Miután átadtam az életemet Jézusnak, tudtam, hogy a csecsemőkori keresztségemnek semmi értelme nem volt. Azt is tudtam, hogy meg kell keresztelkednem rendesen, bibliai módon, víz alá merítéssel. Akkor engem senki sem tanított erről, csak körülbelül annyi információm volt róla, hogy vannak emberek, akik felnőtt fejjel újra megkeresztelkednek.

A gyülekezetben, ahová a megtérésem után kerültem, senki sem mondta nekem, hogy ideje lenne megkeresztelkednem. Emlékszem rá, hogy kb. 2-3 héttel a megtérésem után táborozni mentünk, és a tábor területén volt egy kis tó. És felmerült bennem a gondolat, hogy hát itt van a tó, én megtértem, átadtam az életemet Jézusnak, és jó lenne megkeresztelkedni. De nem szóltam erről senkinek, és más sem mondta nekem, úgyhogy nem lett belőle semmi. Pedig mindenki tudta rólam, hogy nemrég tértem meg.

Ezután eltelt közel fél év, amikor is szerveztek egy külön alkalmat egy másik gyülekezet termébe, ahol volt bemerítő medence. Abban a gyülekezetben, ahová jártam, az volt a szokás, hogy egy új hívőnek végig kellett járnia egy bibliaiskolát, ahol alaptanításokat vettünk végig, majd a végén bűnvallást kellett tenni, és csak ezután jöhetett a keresztség. És többnyire megvárták, hogy több friss hívő legyen, és akkor egyszerre többeket kereszteltek meg. De ekkor csak én voltam egyedül. És tudtam, hogy ez egy fontos döntés az életemben, de akkor még nem láttam igazán a szellemi jelentőségét. És nem láttam azt sem, hogy miért lett volna fontos, hogy ez sokkal korábban, közvetlenül a megtérésem után megtörténjen.

Ha ugyanis megnézzük az Apostolok cselekedeteit, akkor ott minden egyes alkalommal azt látjuk, hogy a megtérőket egyből bemerítették! Nem vártak vele napokat, heteket, hónapokat vagy éveket, hanem még aznap bemerítették azokat, akik hitre jutottak. Az Apostolok cselekedeteiben nem vált ketté a megtérés és a bemerítkezés, mint manapság! Most a legtöbb egyházban hónapokat kell várnia egy friss megtértnek arra, hogy végre megkereszteljék. És a mi gyülekezetünkhöz hasonlóan előtte végig kell járnia egy bibliaiskolát.

De ilyenről a Bibliában sehol sem olvasunk. Péter pünkösd napján nem azt hirdette a népnek, hogy térjetek meg, és ha megtértetek, akkor jövő héttől bibliaiskolát indítunk. Heti egy alkalom, péntek este 6 órától, 10 héten keresztül, és ha ezt végigjárjátok, akkor utána szervezünk nektek egy keresztelő alkalmat, ahová meghívhatjátok majd a barátaitokat, ismerőseiteket is... Nem, Péter azt hirdette, hogy “térjetek meg, keresztelkedjetek meg a bűnök bocsánatára, és veszitek a Szent Szellem ajándékát”. És erre nem kellett heteket, hónapokat, éveket várniuk, hanem egyetlen nap alatt, a megtérésük napján mindezt átélték a friss hívők.

De az én esetemben körülbelül fél év telt el a megtérésem és a bemerítkezésem között. És most már azt látom, hogy ez nagyon nem volt jó! És elmondom, hogy miért. Egyrészt azért, mert az első keresztények idején nem ez volt a gyakorlat, másrészt ezalatt a fél év alatt sok minden történt, aminek nem kellett volna. Az egyik legfontosabb dolog, aminek komoly szellemi jelentősége volt, az az, hogy újra elbuktam. Közvetlenül a megtérésem után csodálatos volt Istennel a kapcsolatom. Átéltem azt a szabadságot, amiről Jézus beszélt, hogy akiket Ő megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek. Ezt a megtérésemkor megtapasztaltam, égtem az Úrért, és akkor úgy éreztem, hogy ezután nem fogok többet bűnt elkövetni!!!

Aztán nem sokkal később újra elbuktam egy korábbi bűnömben. És kétségbe voltam esve, hogy akkor most mi van? Mégsem szabadított meg az Úr? És a gyülekezetben azt tanították erről, hogy ha elestem, akkor fel kell állni, meg kell vallani a bűnömet, és az Úr megbocsátja azt, és megtisztít. Aztán, ha megint elkövetek bűnt, akkor megint bocsánatot kérek az Úrtól, és így tovább, az egész életemen keresztül. És a bibliaórákon, illetve a gyülekezetben, ahová jártam, sok mindent tanítottak. Többek között azt, hogy ha átadjuk az életünket Jézusnak, akkor Ő belép az életünkbe, újjászületünk, és ezután Őbenne leszünk, átkerülünk a sötétség hatalmából Isten országába... És még sok más ehhez hasonló dolgot hirdettek nekünk. És azt gondoltam, hogy mindez rám is vonatkozik. De ez nem volt igaz! És kérdezheted, hogy hogyan mondhatok ilyet? Ha teljes szívünkből megtérünk Istenhez, átadjuk az életünket Jézusnak, akkor Ő belép az életünkbe, és újjászületünk, nem? NEM! És ezt mindjárt elmagyarázom.

Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy ahhoz, hogy bemenjünk Isten országába, hogy meglássuk azt, újjá kell születnünk VÍZTŐL ÉS SZELLEMTŐL. De az újjászületésemnek csak az egyik része történt meg! Felülről, Istentől, a Szent Szellemtől újjászülettem, de a vízkeresztségem, a víztől való újjászületésem még hátra volt! És ez csak körülbelül fél év múlva történt meg. És az a fél éves időszak egy nagyon, de nagyon torz és természetellenes időszak volt. Ez egy olyan állapot volt, mint amikor egy terhes asszonynál beindul a szülés. Megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. De ha ez a folyamat itt megáll, és valami miatt nem tud megszületni a baba, az finoman szólva sem a babának, sem az édesanyának nem tesz jót. És ilyen az, amikor valaki felülről, a Szent Szellemtől újjászületik, de az újjászületése nem fejeződik be, mert nem történik meg a bemerítkezése, a víztől való újjászületése.

És nálam ez hat hónapig tartott. És közben beültettek a gyülekezetbe, meg bibliaórákra, és azt hirdették nekem, hogy már újjászülettem, és bekerültem Krisztus testébe. De a bűneim visszatértek, és nem tudtam tőlük szabadon élni. És mivel azt hirdették nekem, hogy így is Krisztusban vagyok, azt gondoltam, hogy hát ilyen a keresztény élet, ilyen a Krisztusban való élet.

És aztán olvastam ilyeneket a Bibliában, hogy:

"Aki Istentől született, az nem vétkezik, hanem aki Istentől született, az megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt".

"Aki Őbenne [Krisztusban] marad, az egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt."

És nem értettem. Amikor megtértem, egy rövid ideig ezt átéltem. Aztán ez elmúlt. És nem tudtam, hogy mi a baj. Persze hallottam mindenféle magyarázatot rá, hogy ezek a szavak nem azt jelentik, ami világosan le van oda írva. De a bensőm tiltakozott ez ellen, mert tudtam, hogy én ezt már egyszer átéltem egy rövid ideig. És nem értettem, hogy miért múlt el.

És nem olyan rég mutatta meg az Úr, hogy azért volt ez, mert az újjászületésem nem ment végbe úgy, ahogyan kellett volna. Nagyon hosszú születésem volt. Elfolyt a magzatvíz, beindult a szülés, de közben elakadt a folyamat, komplikációk léptek fel. És mire 6 hónappal később megszülettem, addigra megsérültem, és nem voltam egészséges. Jakab apostol azt írta a kísértésekről, hogy azokban tökéletes cselekedetünk legyen, hogy TÖKÉLETESEK ÉS ÉPEK legyünk MINDEN FOGYATKOZÁS NÉLKÜL. És mire megszülettem, már nem voltam ilyen.

És kérdezheted, hogy miért buktam el a megtérésem után. Azért, mert a megtérés hasonló ahhoz, amikor Isten Mózes által kihozta az Ő népét Egyiptomból. Egyiptom a bűnt jelképezi, a szolgaságot. A bárány leölése a 10. csapás előtt, és a vérével az ajtófélfák megkenése a megváltásnak és Jézus keresztáldozatának az előképe. Mózes Jézus előképe, ahogyan kihoz minket Egyiptomból, a szolgaságból, a bűneinkből.

De az Egyiptomból való kijövetellel nem szabadult meg Isten népe, mert az egyiptomi hadsereg utánuk ment! Akkor szabadultak csak meg, amikor átkeltek a Vörös-tengeren, és az egyiptomi hadsereg elpusztult a tengerben. Ez a bemerítkezést jelképezi, ekkor ér véget a szabadulásunk. Ekkor fejeződik be az újjászületésünk. De nálam ez nem történt meg, hosszú ideig nem keltem át a tengeren, és az egyiptomi hadsereg utolért. Ezért buktam el.

És közben azt tanították nekem, hogy megszabadultam, felszabadultam a bűn uralma alól, hogy Krisztusban vagyok, hogy átmentem a sötétség hatalmából Isten országába. Azt tanították, hogy új teremtés vagyok Krisztusban, és újjá lett minden. És én ezt mind elhittem. És amikor az egyiptomi hadsereg utolért, elbuktam. Aztán még egyszer elbuktam. Aztán még egyszer. És megszoktam, hogy ez a természetes. És az a kép alakult ki bennem, hogy ilyen a Krisztusban való élet. Pedig még nem is voltam Krisztusban!

Pál a Róma 6-ban tanított a bemerítkezésről. A 3. vers szerint a bemerítkezéskor kerülünk be Krisztusba! Olvasd el újra az egész Róma 6-ot, és meg fogod látni ezeket. A bemerítkezés az újjászületés fürdője, amiről a Titusz 3:5-ben írt Pál. A bemerítkezéskor szabadulunk fel a bűn uralma alól. És ez ugyanolyan valóságos, mint amikor az egyiptomi hadsereg elpusztult a Vörös-tengerben.

De amikor én bemerítkeztem, nem történt lényegében semmi változás az életemben. Ugyanúgy folytattam a bukdácsolást, mint előtte. Mert a sátán becsapott. Elhitette velem, hogy újjászülettem a megtérésemkor, aztán visszatartott abban, hogy minél előbb bemerítkezzek, így nem tudtam felszabadulni a bűn alól, és így újra elestem. És ez kihatott ezután az egész hívő életemre. A bemerítkezésem előtt azt hittem, hogy Krisztusban vagyok, utána pedig, amikor már tényleg Krisztusban voltam, nem fogtam fel a jelentőségét. Nem értettem meg, hogy nem kell, hogy a bűn rajtam uralkodjon. Nem értettem meg, hogy van hatalmam felette!

És emiatt nem tudtam a bemerítkezésem után sem megmaradni az Úrban. Ezalatt nem azt értem, hogy elfordultam volna Tőle. Nem! Szerettem volna Őt szolgálni, a szívemben ott volt a vágy arra, hogy az Ő dicsőségére tudjak élni, de nem ment. Szenvedtem, és küszködtem a bűneim miatt. János azt írta, hogy aki Őbenne marad, az egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt. Őbenne nicsen bűn! És mindez pontosan azt jelenti, ami oda van írva! Amíg a bűneink uralkodnak rajtunk, nem lehetünk Isten szolgái. Mert nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.

Ezeket azért írtam le, mert tudom, hogy sokan vannak ebben az állapotban, amiben közel 16 évig éltem én is, "újjászületett" hívőként. És nem tudom azt mondani, hogy üdvösségem volt. És mondhatom Jézusnak azt, hogy "Uram", de ahol ott van az Úrnak Szelleme, ott SZABADSÁG van! Ő nem csak azért jött, hogy megbocsássa a bűneinket. Ő azért jött, hogy MEGSZABADÍTSA az Ő népét annak bűneiből!

Lehet a bűntől szabadon élni! És ha ezt még nem tapasztaltad meg, akkor újjá kell születned víztől, és a Szent Szellemtől. Be kell merítkezned, ha még ezt nem tetted meg. Ha csecsemőként kereszteltek meg, vagy még azelőtt, mielőtt valóságosan találkoztál volna Jézussal, vagy ha csak meghintettek vízzel, akkor be kell merítkezned. Ezt csupán egyszer kell megtenned, de akkor rendesen, bibliai módon, víz alá merítéssel.

Ha pedig úgy vagy ezzel, mint ahogyan én voltam, hogy megtértél teljes szívedből az Úrhoz, átadtad Neki az életedet, és ezután megtörtént már a vízkeresztséged, de a rossz tanítások miatt nem értetted meg a lényegét, akkor ettől még érvényes a keresztséged. Ekkor az elméd megújítására van szükséged, hogy felfogd a bemerítkezésed jelentőségét és hatalmát! Ajánlok neked egy írást, ami segíthet neked ebben. Az interneten magyar nyelven is megtalálod, Hermasz pásztora a címe. És lehet, hogy most kinyílt a zsebedben a bicska, hogy "dehát, ez nincs benne a Bibliában". Akkor azt mondom neked, hogy olvasd úgy, mint ahogyan más keresztény könyveket is elolvastál már, amik nincsenek benne a Bibliában! A korai keresztények ismerték ezt, nagyon korai írás, és több bibliai kánon is tartalmazta. És nekem sokat segített megérteni azt, ami egyébként a Bibliában is benne van, hogy:

A BEMERÍTKEZÉS UTÁN NINCS BŰN!

A bemerítkezés nem csak arról szól, hogy megtesszük, csupán engedelmességből, de hogy egyébként nincs semmi jelentősége. Sokkal többről van itt szó. Mert ez ugyanolyan jelentőségű, mint amikor Isten népe átkelt a tengeren. Mert átélték az Úr szabadítását és hatalmát. És ezt neked is át kell élned. A bűntől való szabadságot, a megtisztulást meg kell, hogy tapasztald!

És Vörös-tengeren való átkelés után ezt olvassuk:

"FÉLTE AZÉRT A NÉP AZ URAT"!

Isten áldjon!